2007. november 15., csütörtök

Almacsinta

 Apukám a legkiválóbb hobbikertész, akit ismerek. Vicces ez a "hobbi" kifejezés, mert ugye nem tanulta a kertész mesterséget, hanem az évek tanították meg Neki, de sokkal  inkább a család friss zöldségekkel való ellátásán volt a hangsúly, mintsem a hobbin. Ám a kertje épp azért volt olyan gyönyörű, mert szerette és örömét lelte benne.
 Engem gyerekfejjel nem különösebben vonzott a kert, inkább csak a málnabokrok, az eperágyás, a gyümölcsfák..... Sose gondoltam volna, hogy felnőttként épp olyan elánnal túrom majd én is picike lakóparki kertünket és síránkozok, mért nem jutott benne hely legalább egy kicsi veteményesnek. Vannak viszont gyümölcsfáim, amik komoly három évükkel már adnak egy-két kilónyi kóstolót, közülük is legkedvesebb a sárgabarackfám, akit az éven egy vírusfertőzés miatt majdnem elvesztettünk. Ugyanazt a nagyszemű mézédes barackot termi, amit a szüleim kertjében álló hatalmas fa is adott, olyan mennyiségben, hogy barackot barackkal ehettünk. Abból késztette anyukám ezt az édességet, amit én évek óta jó minőségű barack híján almából sütök -de most már van remény, jövőre talán a saját fám megajándékoz újra alapanyaggal a barackos változathoz is!



Almacsinta

 Lisztből, tojásból, tejből, ásványvízből, olajból és csipet sóból a hagyományos módon palacsintatésztát keverek, majd liszttel addig sűrítem, míg olyasmi sűrű nem lesz, mint mondjuk egy piskótatészta. Egy tálkában porcukrot bőséges mennyiségű fahéjjal kikeverek. Néhány nagy almát megszabadítok a héjától, magházától, és feldarabolom -lehet nyolcadolni, tizenhatodolni, ízlés dolga, lényeg, hogy ha kisebb az alma, dominánsabb lesz a palacsinta mennyisége, az alma pedig puhábbra sül benne, ha viszont nagyobbra daraboljuk, akkor az alma dominál és csak félpuhára sül -én az utóbbit szeretem jobban, a párom az előbbit.
 Ezután az almákat jól megforgatom porcukorban, egy kanállal beletumkolom a tésztába és a kanál segítségével gyorsan bő forró olajba teszem őket, és mindkét oldalukat aranybarnára sütöm.
 Érdemes jó sokat csinálni belőle, mert egyszerűen nem lehet abbahagyni, lehet viszont jó betegre enni magunkat vele!
 Upsz, apukámról még egy szót. Azóta kisebb házba költöztek, ami sokkal kisebb telken áll. Nem jutott nagy kert belőle, a réginek talán ha a negyede. Ő viszont azóta is ugyanazt a zöldségmennyiséget termeli: most felfelé kertészkedik, amit csak lehet, karókon futtat a magasba. Igazi kis dzsungel.... Csodaszép!

Nincsenek megjegyzések: