2010. augusztus 26., csütörtök

Mauro Ristorante, Zamárdi



A nyár utolsó napjait Zamárdiban töltjük, és a nagyszülőknek hála gyerekek nélkül "végigesszük" a környék vendéglátóhelyeit. Na nem igazából persze, de nekünk, akik örökmozgó csemetéink miatt csoda, ha évente egyszer beülhetünk étterembe, az már igen nagy szó, hogy ezúttal 5 nap alatt 3 helyen böngészhetjük az étlapot.

2 évvel ezelőtt egy nagyon kellemes ebédet költöttünk el a Mauro-ban, ám azóta is rengeteg rossz kritikát olvastam róla. Egyértelmű volt, hogy teszteljük ismét.
Minket úgy tűnik, szeret a Mauro, mert ezúttal is több jót mondhatok el róla, mint rosszat.

Hogy a belső tér csiricsáré berendezése nem kicsit bántja a szemet, az az étvágyunkat nem rontotta el. :)
Sokan a fül ellen elkövetett bűnnek könyvelik el a belépő vendéget fogadó összpincéri "bon giorno"-t, kövezzetek meg, én csípem, bár tegyük hozzá, ebédidőben jártunk ott, nem az esti tumultusban, így egyáltalán nem volt tömény a dolog.

Nagyon kedvesen bántak velünk, és nem csak a minket kiszolgáló pincér, a körülöttünk dolgozó kollégái is figyelmesek voltak, és közlékenyek. Amikor érdeklődtem, helyben gyúrják-e a gnocchit, még a receptet is elmondta. :)

Az ételek:
A bélszín közepesen átsütve tökéletes volt, sőt, TÖKÉLETES! Nagyon gagyin mutatott mellette a zacskóból sütött hasábkrumpli, jelezvén, hogy ez itt azért nyári közétkeztetés, de a hússzelet akkora volt, hogy jóllakatta az embert köret nélkül is.
A gnocchi puha volt, de nem ragacsos, ha nagy gnocchi-szakértő lennék, elhelyezném nektek a 10-es listán, de mivel nem vagyok, csak annyit mondhatok, házilag reprodukálni fogom és ha ilyenre sikerül, meg leszek elégedve.
A desszert abszolút felejthető, már az egész országban kaphatók Mauro-édességek, ennek megfelelően a profiteroles, amit kaptam, előgyártott volt, nem friss. Bolti műanyag dobozos desszertként nagy szám lenne, étteremben többet ilyet nem szeretnék enni.
Ja, és a kávé: csodás.
Ásványvizekkel együtt, borravaló nélkül mindezért 8500 forintot fizettünk.

Mindent összevetve, mi szerettük.
(Pedig azt még el se mondtam, hogy a hely fényét aznap Kiszel Tünde jelenléte is emelte, hihihi....)

(Kép az itthon.hu-ról.)

Nincsenek megjegyzések: