2007. július 16., hétfő

Csirkehúsos-sajtos baklava

Főiskolás koromban volt egy török pékség a Gizella utcában, ahol sok csoda mellett a legfinomabb baklavákat árulták -itt kaptam rá erre a szirupos-diós édességre, tucatjával vásároltam őket, és azóta sem ettem olyan finomat, mint ahogy ők sütötték. Lehet, hogy egész Törökországig kellene mennem ezért a tökéletességért.

Annak az ételnek, amit most leírok, épp csak annyi köze van a baklavához, hogy ő indította meg bennem az ötletet, aminek a vége ez a husis változat lett. Meg hogy majdnem annyira szeretem.


Csirkehúsos-sajtos baklava

Egy kisebb tepsihez kell két csomag réteslap, két nagy csirkemell, egy kocka vaj, 30 deka reszelt sajt, 2 deci sűrű főzőtejszín és 1 deci tej.
A kifilézett húst nagyon-nagyon vékony szeletekre vágtam, szinte átlátszóra -ehhez egy kiválóan működő filézőkés nélkül nem is nagyon érdemes hozzákezdeni. A tejszínt a tejjel simára kevertem, a vajat felolvasztottam. Ezután egy kisebb tepsibe rétegeztem: alulra 3 réteslap, természetesen mindegyik vajjal megkenve, rá egy rétegben sóval, frissen őrölt borssal, kevés szerecsendióval fűszerezett husi, erre sajt és a tejszín fele. Ezt mégegyszer megismételtem, a tetejét ismét három megvajazott réteslappal borítottam és jól megszórtam sajttal. 40 percre irány a 190 fokos sütő.
A sütő aljára beraktam néhány héjas krumplit is, ők is hadd süldögéljenek.
Amíg sültek, gyümölcsszószt készítettem: két maréknyi aszalt gyümölcsöt -ezúttal meggyet, fügét, epret és szilvát- felöntöttem száraz vörösborral, úgy, hogy kétujjnyira ellepje. Csak egy csipetnyi sót tettem bele, hogy kihozza a gyümölcsök ízét, semmi mást. Pár perc múlva megpuhultak, ekkor pici keményítővel és egy deci tejszínnel besűrítettem a mártást.
Egy perccel a husis rétes elkészülte előtt kihalásztam alulról a krumplikat, egy tepsibe tettem őket kettévágva, bekentem olívaolajjal és megszórtam pici sóval, és ő foglalta el a husi helyét a sütőben, nagyon magas fokozaton, hogy kicsit ropogósra süljön.



Poci a teljes adagját elpusztította -kisebb csoda! Fanni "isteni", "mennyei" felkiáltásokkal ette. Apa azt mondta, "elég jó" -nőies stílusban elkészített húsételeknél ez a Nála elérhető maximum. Én meg betegre ettem magam vele. Nyami.
(mamihami, 2007.07.16.)

8 megjegyzés:

Ági, aki főz írta...

Szerintem is nyami! Találd ki mit készítettem ma? Csak nem csokis meggydzsemmet?g

Mónika írta...

Én is a baklava szerelmese vagyok, minden ízben jöhet. Nagyon jól néz ki.:)

trinity írta...

Na, most megleptél-sós baklava...De nagyon finom!!!

Ááááá, szóval neked is van Fannikád? Nekem is, csak picit nagyobb már.....De úgy szeretem ezt a nevet!

VOKinga írta...

Ági, :) :) :) :) :) Fokozzam még?

Mónika, Trinity, ebben a formában azért kicsit bátor dolog volt baklavának kinevezni, de ahogy tovább gondolkodtam rajta, simán lehetne egy kis dióval vagy valamilyen csonthéjassal dúsítani, akkor eggyel több köze lenne a baklavához. :) Lehet, ki is próbálom úgy!

Trinity, nekem Fanni az első csemetém, augusztusban lesz 6 éves. Kíváncsi lettem, a Te Fannid mekkora?

Ági, aki főz írta...

Írtam neked mailt a csokimacsos címre... megkaptad? A másikat nem találom.

trinity írta...

Anyamanya,
az én Fannim 17 lesz aug.-ban, Zsófim 21 volt áprilisban, Andriskám pedig szintén áprilisban lett 13...:)
Irigy vagyok ám a picikékre-olyan gyorsan megy az idő.....

Lipodresch írta...

De gyönyörű ez a kölök!!!!



bocs, hogy nem épp gasztrós a komment! :)

De olyan gyönyörű kis kobakja van és az a szöszi haj!

Lehet nagyon a hazaira emlékeztet azért is tetszik ennyire! :)

VOKinga írta...

Hát igen, én is totálisa szerelmes vagyok bele! :)