Hogy nekem mi jelenti a tavaszt: nem ezek a bátor kis virágocskák, sem a duzzadó rügyek, nem a langyos szél, nem is a madarak fészekrakó koncertje. Ez mind csak hab a tortán.
A tavaszt a föld illata jelenti be. Egyszer csak betölt mindent ez a semmihez sem hasonlítható, erős illat, és hív, hogy túrjunk bele, ültessünk, kutassuk a naponta előbújó izgalmakat.
A hóvirágtól már búcsút vettünk, most a krókuszok uralják a terepet, a jácintoknak egy hét kell még talán, hogy virágozzanak... Tegnap már Poci megsimogathatott néhány nyuszifarok-szerű kis puha barkát a szomorúfán, ma a pünkösdirózsa bordós hegyét fedeztem föl ujjongva, tavalyi ültetés és túlélte a megpróbáltatásokat, messziről érkezett, a férjem gyerekkori lakóhelyéről.
Mostantól nem telik már el nap ajándék nélkül, a természettel együtt ébred az ember lelke.
És ha még egy picit tavaszabb lesz, szinte egész napra a kertbe költözünk a gyerkőcökkel, várjuk, hogy előbújjon a sok kis bogár, és visszaköltözzenek a kertbe kedvenceink, a levelibékák is. Odabenn a lakásban csak a szokatlanul nagy csend-rend, és az estére szinte mindenhol a lábunk alatt ropogó -gyerekekből kihulló- homok jelzi az új évszak beköszöntét.
És a gasztronómiai tavasz? A télen át tárolt zöldségek már elvesztették minden értéküket, az újakra még várni kell -ez még a vetés ideje, nem az aratásé. Marad a vágyakozás, az egyre türelmetlenebb. Mire május végére halványpirosba váltanak az első kis eperszemek a kertben, a pocakoknak is bejelentik a dőzsölés kezdetét!
A kérdést pedig továbbgurítom Áginak, Marmalade-nak és Zsuzsinak!
A tavaszt a föld illata jelenti be. Egyszer csak betölt mindent ez a semmihez sem hasonlítható, erős illat, és hív, hogy túrjunk bele, ültessünk, kutassuk a naponta előbújó izgalmakat.
A hóvirágtól már búcsút vettünk, most a krókuszok uralják a terepet, a jácintoknak egy hét kell még talán, hogy virágozzanak... Tegnap már Poci megsimogathatott néhány nyuszifarok-szerű kis puha barkát a szomorúfán, ma a pünkösdirózsa bordós hegyét fedeztem föl ujjongva, tavalyi ültetés és túlélte a megpróbáltatásokat, messziről érkezett, a férjem gyerekkori lakóhelyéről.
Mostantól nem telik már el nap ajándék nélkül, a természettel együtt ébred az ember lelke.
És ha még egy picit tavaszabb lesz, szinte egész napra a kertbe költözünk a gyerkőcökkel, várjuk, hogy előbújjon a sok kis bogár, és visszaköltözzenek a kertbe kedvenceink, a levelibékák is. Odabenn a lakásban csak a szokatlanul nagy csend-rend, és az estére szinte mindenhol a lábunk alatt ropogó -gyerekekből kihulló- homok jelzi az új évszak beköszöntét.
És a gasztronómiai tavasz? A télen át tárolt zöldségek már elvesztették minden értéküket, az újakra még várni kell -ez még a vetés ideje, nem az aratásé. Marad a vágyakozás, az egyre türelmetlenebb. Mire május végére halványpirosba váltanak az első kis eperszemek a kertben, a pocakoknak is bejelentik a dőzsölés kezdetét!
A kérdést pedig továbbgurítom Áginak, Marmalade-nak és Zsuzsinak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése