2007. december 31., hétfő

Pár gondolat az ünnepek sodrában...


Őszinte csodálattal és még őszintébb sóvárgással -na jó, irigykedve- nézegettem, ahogy bloggertársaim az ünnephez közeledve sorra átlendülnek a főzésből az alkotás világába, csodálatos sütemények és pralinék tömkelege, gondosan tervezgetett menük, ámulatba ejtően szép képek.....

Nálunk a visszafogott terveket még szerényebb realitás követte, mert három apróság mellett egy negyed órás étek elkészítése közben is minimum háromszor el kell hagynom a konyhát, szólít a tele pelus, a csöppenő nózi, hajbakapó "nagyok", elanyátlanodott mini.... Így esett, hogy a lassan tradícióvá váló narancsos kacsa lett ismét a főfogás, apa hangolta össze a fűszereket, ízeket még előző este, így aznap már csak be kellett tolni a sütőbe. Sikeredett még egy ropogós mézkaramellel borított mandulás-aszalt gyümölcsös sütemény, amelynek minden falatja öröm volt, és egy tíz perc alatt összedobott tojáslikőrkrém -én ettől is elolvadtam. Nem nagy választék, de hála Istennek mind csudafinom.
A gyerkőcök így is épp hogy csak csippentettek a kacsából és már szaladtak is vissza a fához, az ajándékokhoz. Meg
aztán a gyerek nem csak a szájával eszik, sokkal inkább a szemével, sőt a szívével: számukra a karácsony kulináris csúcspontja az angyal-hozta csillogó-villogó papíros szaloncukor volt, meg a púderszínű habkarikák.
Sejtem, hogy el kell még telnie pár évnek addig, míg az ünnepi vacsora csak tizedakkora izgalommal tölti el őket, mint az összes többi varázslat.

Irigykedem hát addig, szívből irigykedem, mert úgy átadnám már én is magam pár órára a konyhának, annyi de annyi tervem lenne. Egyébként viszont nem cserélnék senkivel, mert ezek azok az évek, amit egész életemből mindigis a legcsodálatosabbnak fogok tartani. Máté talán az utolsó pici babánk, így minden mosolyánál legszívesebben megállítanám az időt, minden napból egy évet varázsolnék. Müller Péter szerint sokféle szerepet játszunk el az életünkben, de csak kevés ember képes egy-két szerepnél többet jól megélni. Én ha fárad vagyok is, panaszkodnék is időnként, de a világon legeslegjobban anya szeretek lenni. Ez az én nagybetűs szerepem.

Maradok hát az ünnepekben is, a ránk következő esztendőben is ugyanaz, aki voltam: gyermekeimmel boldog, a konyhában pedig túlélő, de fáradhatatlanul igyekvő.

2007. december 20., csütörtök

A karácsony illata már megérkezett...

Karácsonyi projektjeim igencsak döcögősen haladnak előre. Másfél hete is megvan, hogy minden reggel azzal kelek, "ma lesz a napja, hogy meggyúrom a mézest", annak meg legalább három hete, hogy kicsi lányom naponta százszor emlékeztet is rá, ő már mennyire várja. Csakhát ha az ember "belemerül" a mézestésztába, van néhány perc, amikor nem egyszerű kivakarni magát belőle, és bizony ha ekkor szólal meg a három gyerkőc valamelyikének szirénája -és ugye mi alapján gondolnám, hogy nem ekkor fog?-, hát ajjjaj. Kellett tehát a csillagok igen szerencsés együttállása, és egy kis apai jelenlét, mindez tegnapelőtt meg is adatott. S tegnap a négy apró kis kéz nekilátott, én csak asszisztáltam: sodorták, szaggatták, kenték a tojással, és lesték, ahogy sül, -na és persze ettek kóstolót nyersen is, majd sorban minden tepsiből, milyen szerencse, hogy a mézes percek alatt megsül, várakozni sem nagyon kellett-, a konyha pedig a szállingózó lisztnek köszönhetően havas táj képét vette föl a nagy esemény végére. Pompás móka volt!
Én pedig dagadok az anyai büszkeségtől, mert mondja azt valaki, hogy egy két és egy négy éves gyerkőctől nem komoly konyhai teljesítmény ez, és nem alkottak-e igazán csudaszépet. Az apjuk szerint épp az a legszebb, hogy itt-ott nem tökéletesen fed a fényes tojásmáz, vagy kicsit kacskaringósabb lett a kelleténél a forma, mire megjárta a hosszú utat a kiszúrástól a sütőlemezig -és én, a maximalista be kell lássam, igaza van.
Az egyszerű tojásfehérjés cirkalmazást, amit idő híján én kanyarítottam rá gyorsan, persze tudnám hosszan kritizálni, de ezt meg Fanni és Poci látják tökéletesnek. Biztosan az angyal is tökéletesnek találja majd, amikor meglátja a karácsonyfán!



A számomra tökéletes mézesrecept:

Mézesbábok a karácsonyfára

1 kiló jó minőségű lisztből két bögrényit félreteszünk a gyúráshoz, a többit átszitáljuk 33 deka porcukorral, 2 teáskanál szódabikarbónával. 5 deka vajat elmorzsolunk benne. Ezután jöhet egy zacskó mézeskalácsfűszer, 2 egész tojás, két sárgája, és 35-40 deka sötét színű virágméz. Ezután jöhet a gyúrás, amiben a legszebb, hogy amikor már kezd összeállni, hirtelen ragadós lesz -erre írta anno a cikk, hogy ekkor el lehet kezdeni imádkozni a mézesbábosok védőszentjéhez, s ha kitartóak vagyunk, megtörténik a csoda: pár percnyi ragacsmaszmókolás után végre elválik majd a tészta a kezünktől, és ekkor van készen! Felhasználás előtt legalább egy éjszakát hűtőben kell tárolni, de egy hétig is felhasználható, sőt fagyasztható.
Ebből az adagból persze komoly mennyiség lesz, én a felét szoktam venni. A sütésnél ügyelni kell arra, hogy pár perc alatt kész van, és bár eleinte úgy tűnik, nem nagyon barnul, de nagyon kell rá figyelni, mert aztán egyik pillanatról a másikra szép barna lesz, és épp csak fél percnyi odanemnézés kell hozzá, hgy csúnya barna legyen. Ezért én kiszaggatom mindet előre, és a sütésnél már csak a sütésre koncentrálok, meg arra, hogy leszedjem a tepsiről, ami elkészült, és felpakoljam a nyerseket. Nem árt alá sütőpapír sem, mert könnyen szoros barátságot köt a tepsivel.
Nekem mindig nagy bánatom volt, hogy annyira kicsi a választék kiszúró formákban, mígnem katonpapírra megrajzolgattam, milyen formákra vágyom, és higgyétek el, éles késsel pikk-pakk bármi kivágható a tésztából -így lehetnek a szokásos karika-szív-karácsonyfa formácskák mellett angyalkáink, meg barik, csikók, Máriák...."




És az évek alatt felgyűlt tapasztalatok:
Bár az ezévi mézesek díszítése végtelenül egyszerű, pár sorban leírom, amit én az utóbbi 10 évben erről tapasztaltam -és érdekes, valami új minden évben jön hozzá. Először is a mézest jól alálisztezve nyújtsuk, majd ha kiszaggattuk és lemezre raktuk, érdemes a felületéről minden szem lisztet eltávolítani, mert nem szép, ha rásül.
Süthetünk matt és fényes felületűt, előbbit én preferálom, mert ha rászánjuk az időt egy komolyabb díszítésre, jobban mutat a matt felületen, de ha csak egyszerű, pár vonalas minta kerül rá, szerintem érdemes lekenni elhabart tojással, ebben az évben így tettem én is. Ha viszont magokkal díszítjük, vékony ecsettel vigyünk fel a magocskák alá simára kavart tojássárgáját, kiváló ragasztóanyag.
A tésztából sodort kis kígyócskákkal, gömböcskékkel is díszíthetünk, ezt vizes ecsettel a legjobb felragasztani, mert ha tojássárgájával tesszük, itt-ott kilóghat alóla a fényessé vált felület, ami nem olyan szép.

A fehérjéből készült cukormázról pedig annyit, hogy a fehérje rengeteg porcukrot vesz fel, én egyetlen darabból készült mázzal 4 tálcányi mézest rajzoltam meg és még így is maradt ki belőle. Érdemes jó sűrűre keverni, hogy ne terüljön el, és próbát csinálni, mielőtt hozzákezdünk. Sajnos nem tudok jobb módszert, mint kilyukasztott nylonzacsival megírni, és ehhez bizony szerencse kell meg némi tapasztalat, hogy a lyuk se túl kicsi, se túl nagy ne legyen, tessék tehát a művelet előtt nagy levegőt venni és gyűjteni némi türelmet meg pozitív hozzáállást, na és persze elegendő nylonzacskót.

2007. december 19., szerda

Étvágygerjesztő, bár rózsaszín...

Épp hercegnős korszakát élő Fannim elragadtatottan kiáltott fel, amikor meglátta a tányéron gőzölgő ebédjét: "RÓZSASZÍN!"


Lazacos-spenótos makaróni

Egy kis fej hagymát olívaolajon felaprítottam és üvegesre dinszteltem. Rádobtam 10 dkg aprított füstölt lazacot és 15 dkg kinyomkodott, leveleire szedett fagyasztott leveles spenótot, egyetlen tekerésnyi borsot törtem rá és egy percig pirítottam. 2 evőkanál tejszínnel összerottyantottam, végül levéve a tűzről belekavartam egy evőkanál vajat és beleszűrtem a roppanósra főzött fél csomag makarónitésztát, melyet a gyerekek kedvéért még szárazon rövire törtem. Reszelt parmezánnal tálaltam.

Sajnos a lelkesedés Fanninál csak addig tartott, míg a harmadik falatnál rá nem jött, hogy hagyma is van benne -legközelebb tehát nem lesz. Poci az adagja felét megette -nála mostanság az is elismerés, ha egyáltalán megkóstol valamit -,én meg epedve várom már jó étvágyának visszatértét. Apa pedig eredetileg nem volt beleszámolva a dologba, mivel tervei szerint aznap Pesten ebédelt volna, épp ezért főztem olyasmit, amit Ő nem szeret -mégis úgy alakult, hogy itthon maradt, és becsületére legyen mondva, magához vett fél tányérnyit. Én viszont kénytelen voltam háromszor is megpakolni a tányéromat.
Így aztán épp maradt még egy kis adag a doktornéninknek, aki épp délre futott be Mátét nézni, és épp úgy örült neki, mint én, mondván, az ő párja sem eszi a spenótot és a halat, ezért nem nagyon főzhet ilyesmit, pedig Ő de szeretné. Gyereknapoztunk hát mi ketten, a gyerekdoktornéni és én.

2007. november 20., kedd

"Gyógysomlói"

 Íme hát a köptető hatású gyógy-álsomlóim. Mert ugye ez sem igazi somlói galuska, csak valami hasonló, egyébként pedig piskótamaradékok -nálam ilyesmi is akad néha a fagyon- kiváló és gyors felhasználási módja.



"Gyógysomlói"

 Szükséges hozzá 4 tojásból piskóta: a hagyományos 4 tojás, 4 evőkanál liszt, 4 evőkanál cukor, esetleg csapott teáskanál sütőpor mellé én javaslok bele egy evőkanál olajat vagy olvasztott vajat, mert finomabb ez az étel, ha nem olyan száraz és levegős a tészta.
 3 tojássárgát elkeverek 6 dl tejjel és egy evőkanál liszttel, ízlés szerinti cukorral és krémmé főzöm. Amikor már nem forró, egy vaníliarúd kikapart belsejét vagy vanília esszenciát keverek hozzá. A piskóta felét apró darabokra tördelem és egy tál aljába teszem, megszórom 20 dkg darált dió vagy mogyoró és ízlés szerinti mennyiségű kristálycukor keverékének felével, és 20 dkg forró vízbe beáztatott, leszűrt mazsola felével, erre öntöm a krém felét. Ezt a műveletet még egyszer megismétlem.
 A csokis öntethez szintén 3 tojássárgája és egy evőkanál liszt szükséges, amit egy liter folyadékkal keverek el, fele-fele arányban tejjel és vízzel. Félreértés ne essék, a víz nem spórolás, tényleg így a finom! Kell még bele annyi kakaópor és cukor, hogy  Számodra ízletes legyen -én szinte keserűre kakaóznám, de most a gyerekek miatt inkább megálltam lágy kakaóíznél. Kevergetve krémet főzök belőle.
 Amikor minden kihűlt, kis tálkákban tálalom a piskótát, csokis öntettel bőven meglocsolva, keményre vert tejszínhabbal. A vaníliakrémes piskótának jót tesz, ha előtte fél napot áll a hűtőben. (Ha lehet, ne essetek abba a hibába, amibe én is csak 3évente egyszer szoktam, hogy -most éppen beteg gyerekekkel kombnált terhesség okozta-időhiány miatt bolti habspray-t veszek, mert brrr... sokat ront rajta!)

 És visszatekintésként, hogy miért is gyógyhatású ez a kalóriabomba: hurutoldó, köptető hatású a rengeteg mazsola és a krémben, tésztában található sok-sok tojássárgája.
 És hogy a fehérje ne érezze magát elveszettnek, tegyük be szépen a fagyasztóba: külön nyereség, hogy legközelebb "kénytelenek leszünk" Rákóczi túróst vagy mákost, vagy esetleg püspökkenyeret sütni belőle!

2007. november 15., csütörtök

Quiche -ahogy én szeretem

Ha magyar konyháról van szó, nekem első menetben biztosan a gulyásleves vagy egy jó kis bográcsos birkapörkölt jut eszembe, de mindenképpen valami nehéz és tápláló étel. Furcsa is egy kicsit, hogy egészen közel hozzánk él egy olyan nép, akinek a nemzeti eledelei között az egyik "fő főétel" egy pite...



Quiche

25 dkg lisztből, 10-12 dkg vajból vagy margarinból, 1 tojás sárgájából csipetnyi sóval és 2-4 evőkanál hideg vízzel gyorsan pitetésztát gyúrok. (Aki első alkalommal csinálná: először a lisztet morzsolom el a vajjal, majd a többit hozzáadva gyorsan meggyúrom.) Hűtőben 1 órát pihentetem.



Ezután kibélelek a tésztával egy piteformát, villával megszurkálom és 200 fokon 15 percig elősütöm -illenék nehezéket (valamilyen száraz hüvelyest) tenni rá, de mivel nekem ilyesmi ritkán van itthon, általában kihagyom és még sosem púposodott fel, legfeljebb egy icipicit.



Ezután megszórom 12 dkg sajttal (ezúttal füstölt sajtom volt), rámorzsolok 10 dkg juhtúrót, elosztok rajta 10 dkg feketeerdei sonkát és pár gombócnyi kiolvasztott, széttépkedett leveles spenótot, majd ráöntöm 2 dl tejszín, 2 tojás, só, bors, szerecsendió jól elhabart keverékét, és ismét megszórom 12 dkg sajttal -ami egyébként a valódi quiche-nél nem jellemző, de én így szeretem és kész.



Ezután mehet vissza a sütőbe még 25-30 percre.



A quiche tésztája jó barátságban van a fagyasztóval, ezért én ennek az adagnak a négyszeresét szoktam begyúrni, így bármikor pillanatok alatt megsüthetem ezt a finomságot.
 Ezerféle feltéttel lehet quiche-t készíteni, sőt a tészta is színezhető-ízesíthető spenót- vagy paradicsompürével. Ajánlom ezt a változatot: nagyon-nagyon finom!

Almacsinta

 Apukám a legkiválóbb hobbikertész, akit ismerek. Vicces ez a "hobbi" kifejezés, mert ugye nem tanulta a kertész mesterséget, hanem az évek tanították meg Neki, de sokkal  inkább a család friss zöldségekkel való ellátásán volt a hangsúly, mintsem a hobbin. Ám a kertje épp azért volt olyan gyönyörű, mert szerette és örömét lelte benne.
 Engem gyerekfejjel nem különösebben vonzott a kert, inkább csak a málnabokrok, az eperágyás, a gyümölcsfák..... Sose gondoltam volna, hogy felnőttként épp olyan elánnal túrom majd én is picike lakóparki kertünket és síránkozok, mért nem jutott benne hely legalább egy kicsi veteményesnek. Vannak viszont gyümölcsfáim, amik komoly három évükkel már adnak egy-két kilónyi kóstolót, közülük is legkedvesebb a sárgabarackfám, akit az éven egy vírusfertőzés miatt majdnem elvesztettünk. Ugyanazt a nagyszemű mézédes barackot termi, amit a szüleim kertjében álló hatalmas fa is adott, olyan mennyiségben, hogy barackot barackkal ehettünk. Abból késztette anyukám ezt az édességet, amit én évek óta jó minőségű barack híján almából sütök -de most már van remény, jövőre talán a saját fám megajándékoz újra alapanyaggal a barackos változathoz is!



Almacsinta

 Lisztből, tojásból, tejből, ásványvízből, olajból és csipet sóból a hagyományos módon palacsintatésztát keverek, majd liszttel addig sűrítem, míg olyasmi sűrű nem lesz, mint mondjuk egy piskótatészta. Egy tálkában porcukrot bőséges mennyiségű fahéjjal kikeverek. Néhány nagy almát megszabadítok a héjától, magházától, és feldarabolom -lehet nyolcadolni, tizenhatodolni, ízlés dolga, lényeg, hogy ha kisebb az alma, dominánsabb lesz a palacsinta mennyisége, az alma pedig puhábbra sül benne, ha viszont nagyobbra daraboljuk, akkor az alma dominál és csak félpuhára sül -én az utóbbit szeretem jobban, a párom az előbbit.
 Ezután az almákat jól megforgatom porcukorban, egy kanállal beletumkolom a tésztába és a kanál segítségével gyorsan bő forró olajba teszem őket, és mindkét oldalukat aranybarnára sütöm.
 Érdemes jó sokat csinálni belőle, mert egyszerűen nem lehet abbahagyni, lehet viszont jó betegre enni magunkat vele!
 Upsz, apukámról még egy szót. Azóta kisebb házba költöztek, ami sokkal kisebb telken áll. Nem jutott nagy kert belőle, a réginek talán ha a negyede. Ő viszont azóta is ugyanazt a zöldségmennyiséget termeli: most felfelé kertészkedik, amit csak lehet, karókon futtat a magasba. Igazi kis dzsungel.... Csodaszép!

2007. november 12., hétfő

Raguleves maradékból

Számos étel van, amiből egy kis lábasnyit majdnem ugyanannyi munkába kerül megfőzni, mint egy nagy kondérnyit. Szívesen dolgozok előre és spájzolok a fagyasztóban, mert olyan jól esik utána csak kikapni egy adaggal és valami teljesen mást kreálni belőle. Pörköltmaradékból lehet például raguleves, székely káposzta, hússal és mindenféle jóval töltött pite vagy megdarálva hortobágyi palacsinta... Darálthús-pörköltből chilis bab, bármilyen rakott/töltött zöldség, lasagne- vagy spagettiszósz...



Raguleves maradékból

 Adott volt szűk fél kilónyi marhahúsból készült pörköltmaradék. Először is meghámoztam és fölkarikáztam 4 szép répát, két gyökeret, egy  jó nagy zellert pedig fölkockáztam. Ezeket kevés olajon lassú tűzön félpuhára pároltam -mivel én nem tudok mellette állni, mindig pótolgatok alá egy picike vizet, nehogy odakapjon. Ezután hozzáöntöttem a pörköltöt és megfelelő mennyiségű vizet, amikor átlangyosodott, utánasóztam és -fűszereztem, és lassú tűzön addig főztem, míg a zöldségek megpuhultak. 2 dl tejszínnel felöntöttem, kevés citromlével pikáns ízt kapott és némi tárkonyt morzsoltam bele, majd lassan főddögélt még 3 percig és el is készült.

2007. november 8., csütörtök

Tekercsből a legkedvesebb

Gyakran és szívesen tekerek húst, mindenféle finomsággal a belsejében. Ez a variáció az én családomban az abszolút No.1, anyukám kapta az eredetijét az egyik kolléganőjétől (hahó, szoboszlói könyvtárosok!), nálunk átesett pár apró változáson, és azóta is gyűrűzik tovább a mi ismerősi körünkben. Tessék kipróbálni, nagyon finom!!!



Uborkás hústekercsek

 12 karajszeletet éles késsel még kettényitok, hogy nagy és vékony szeleteket kapjak, ha jól sikerült, már kloffolni sem kell, csak megsózni és óvatosan törni rájuk egy kis borsot.
 Most pedig jöhet az aprítás és reszelés: nagyon finom darabokra kockázok fél üveg csemegeuborkát -nem ám azt, ami nem ízlett és még ott punnyad a hűtőben, hanem a legfinomabbat, mert ez lesz az egyik vezető íz-, és 20dkg füstölt húst -ebből is a jó füstös húsboltit vagy piacit válasszuk, ne a bolti ízetlen kötözött sonkát. 30-35 dkg füstölt sajtot finomra reszelek. 10 dkg juhtúrót kikeverek kevés tejföllel, hozzákutyulom az ubit, sonkát, a sajtból 20 dekányit és épp csak annyi tejfölt, hogy összeálljon.
 Ezzel a masszával kenem be a husikat, majd feltekerem és olajozott tepsibe szorosan egymás mellé pakolom őket. A kimaradt masszát elkeverem 1-2 dl tejföllel, és a tekercsek tetejére simítom, reszelt sajttal megszórom, és mehet a sütőbe, 200 fokon letakarva másfél órára, majd a fóliát eltávolítva és a hőt megemelve még annyi időre, amíg a leve elpárolog és a teteje szépen megpirul.
 Én ezúttal náthás gyermekeim C-vitaminnal pumpálása okán savanyú káposztát raktam a husik alá, így is nagyon finom volt.


2007. november 5., hétfő

Komatál

 Lassacskán jó lenne megtörni a hallgatást, bár nem egyszerű időt lopni rá. Pici fiam igen szívesen hódol ugyanis a kulináris élvezeteknek, és ez a napom tetemes részét felemészti.
 Van persze néhány korábban megírt posztom, de ma valami mást szeretnék. Sok napfény mára nem jutott, de a postás érkezése beragyogta a napomat. Jött ugyanis egy kedves ajándék, egy szakácskönyv "Régi népi ételek" címmel.
 Ebből szeretnék idéznipár sort:


"Debelyacsán a hat hétig fekvő gyerekágyas szülőanyának látogatás alkalmával a régi, mintegy 200 éves szokás szerint a következő ételeket szokták vinni: csigaleves, paprikás, tejberizs, torta.
 Az ebédnek 10:30-11 órára ott kellett lennie a gyerekágyas kismamánál, sietni kellett, hogy az étel ne hűljön ki. A másik ok, nehogy valaki megelőzzön. Néha két-három, sőt több ebéd is érkezett, ilyenkor mindegyikből enni kellett pár falatot.
 .....(itt hosszasan értekezik a csomagolásról)
 Ha a torta nagy volt, és nem fért bele, akkor kézben vitték, úgyszintén a bort is. Rendszerint két asszony vitte, olykor jó messzire.
 A távolabbi rokon, szomszéd uzsonnát szokott vinni, ami általában rántott csirke vagy töltött borjúhús, töltött galamb. Míg a bába elmegy a keresztkomához meghívni komának, a komaasszony még egy uzsonnát visz, amikor pedig a baba betölti az 5 hetet, akkor már a kismama is felkelhet egy kicsit. Az édesanyának a szülés utáni első útja a templomba vezet."


Komatálat vivő asszony

 Olyan kedves, nem? Mondtam is a páromnak, akkor én most megyek, befekszek az ágyba, szóljon 3 és fél hét múlva, mert akkor már egy kicsit talán fölkelhetek, valamint üzenjen a szomszédságnak, hogy küldhetik a számba a töltött galambot. :)

2007. október 25., csütörtök

Babahíradó

Íme (a képen még alig pár perces) kisMátém, aki október 25-én éjjel fél3-kor ügyesen megérkezett!

Köszönjük Mindenkinek a drukkolást és ránk gondolást!


2007. október 24., szerda

Magzatból baba, kismamából anya -harmadszorra is



Szeretném tudatni Mindenkivel, aki megtisztel azzal, hogy időnként ellátogat ide a blogomba: a visszaszámlálás, ami valójában már néhány hete elkezdődött, lassan a végéhez közeledik. Mátémmal pár nap múlva betöltjük a 40. hetet, és a doktor bácsinkkal úgy döntöötünk, a férfiember méreteire és saját fáradtságomra való tekintettel amennyiben szerdáig nem sikerül önszántunkból kettéválni, aznap elindítjuk a szülést.
 Megkezdem hát "szülési szabadságomat" -nem hosszú időre, legfeljebb egy-két hétre tűnök el, mert van azért a tarsolyomban néhány recept, akik arra hivatottak, hogy ne hagyják elnémulni kedves blogomat a gyerekágyas időszak néhány hetében sem.
 Ezután pedig már csak reménykedem, hogy sikerül majd 3 gyerkőc mellett is időnként olyat sütnöm-főznöm, amit elég jónak tartok ahhoz, hogy megosszam Veletek!

2007. október 15., hétfő

Cukkinitöltögető

Kíváncsi lennék, meddig bírnám, ha csak cukkinis vagy padlizsános ételt ebédelhetnék! Biztos, hogy hetekben lenne mérhető, nem napokban. Valószínűleg nem is az vetne véget a kísérletnek, hogy megunnám őket, hanem hogy elszállnék, mint egy héliummal telefújt lufi.....



Töltött cukkini

 Ahogyan már írtam is róla, darált húsból készült pörköltet gyakran főzök nagyobb adagban, hogy a fagyasztóba is bőven jusson belőle, hiszen nagyon változatosan lehet majd felhasználni. Ebből a pörköltből szükség van most 30-40 dekányira. A receptje megtalálható ITT.



 3 szép közepes cukkinit kettévágok, kisózok és jól lemosom, lecsöpögtetem őket. Karalábévájóval a közepüket nem túl mélyen kivágom és elhelyezem őket szorosan egy tepsiben. Megtöltöm őket a pörkölttel, majd egy tubus krémsajtot kilyukasztok (nem felbontom, hanem csak egy kis lyukat vágok rá, így sokkal egyszerűbb egyenletesen eloszlatni) és rányomom a cukkinik tetejére. Megpakolom elnegyedelt  koktélparadicsomokkal. Megszórom reszelt sajttal és irány 35 percre a sütő. Aki nem ropogósan, hanem lágyan szereti a sajtot a tetején, annak elég csak félidőben rászórni.


Gyerekgyógyítgatás -gyógyszer helyett étellel

Vannak emberek, akiket az élettől ajándékba kaptunk -nekem sok ilyen van, és a felsorolásukból biztosan nem felejteném ki a gyerekdoktornéninket. Nemcsak odaadó, gyerekrajongó és szakmailag maximálisan felkészült, de igazi baráttá is vált, akire számítani lehet.



Mivel mi alapvetően nem vagyunk gyógyszerrajongó család, minden betegségnél rengeteg tippet kapunk Tőle a természetes gyógymódokra. Kisgyerekeseknek talán érdekes lehet, hiszen már benne cammogunk a nátha-szezonban, ezért leírom az éppen aktuálisat.
 Poci fiam asztmás, így egy kis megfázás is komoly gondokat okozhat Nála. Most épp Fanni hozott haza az oviból egy -egyébként bagatell- torokfájós vírust, amit persze ilyenkor kollektívan a magunkévá teszünk. Pocinál ez pillanatok alatt ugató köhögést eredményezett.
 A hurut oldása ilyenkor nagyon fontos lenne, de Nála ezt csak nagyon óvatosan szabad végezni, mert a gyári köptető elfogyasztása legutóbb is görcsös köhögőrohamokkal végződött.

 Íme hát a KÖPTETÉS természetes -és szerintem a legtöbb gyerek számára igen élvezetes- lehetőségei: 
   -Mazsola, szőlő: az enyéim önmagában is szívesen majszolják, de amikor már unni kezdték, egy tábla felolvasztott tejcsokiba kevertem 20 dkg mazsolát és száradás után pillanatok alatt el is fogyott ez a csokiba mártott finomság -ami persze boltban is kapható, csak jóval magasabb áron.
  -Tojássárgája: Én nyersen nem adom, de főtt tojásként, krémnek megfőzve, sütinek megsütve....
  -Savanyúkáposzta: őt azt hiszem, ragozni sem kell, hisz már önmagában  igazi egészségkúra.

 A lényeg, hogy ezek az élelmiszerek ként tartalmaznak, ezáltal fejtik ki hurutoldó hatásukat. Aki ért hozzá, biztosan sokkal több magas kéntartalmú étket is fel tudna sorolni.
 Ennek megfelelően az utóbbi napok étrendjében ezeket kombináltuk a nátha Mindenki által ismert természetes ellenszereivel, és ilyesmiket ettünk: a sült kolbász alá bőségesen pakoltunk vecsési káposztát és fokhagymát, de a nyers káposzta a vacsoránál is ott figyelt; egyik reggelire volt fokhagymás pirítós, a másikra mézes kenyér, és persze illatos hársfatea,  vacsira tojásban gazdag amerikai palacsinta, sőt desszertnek igazi terápiás somlói galuska, ami amellett, hogy a sütije is tojásból van és sok-sok mazsolát tartalmaz, a vaníliás és a csokis krémjét is tojássárgájából főztem, nem bolti pudingból. Holnapra pedig majonézes tojássalátát tervezek.

És hát gyereket somlóival gyógyítgatni végtelenül hálás feladat.

2007. október 11., csütörtök

Tökös, de nem tökölős

 A sütőtöklekvár elkészítésével nem kell még sietni, hiszen a szakértők állítják, a sütőtök akkor igazán jó, ha már megcsípte a fagy. Én csak azért vágtam bele még szülés előtt, mert van egy olyan sanda gyanúm, hogy az első néhány 3 gyerekes hónapomban nem a befőzés lesz a fő tevékenységem. Ez a finomság viszont boltban nem kapható.



Sült töklekvár

 Állítom, hogy a nagydobosi sütőtök az igazi, de őkelme olyan hatalmas, hogy utolsó hónapos kismamaként már nem volt erőm megküzdeni vele. Így aztán két 2,5 kiló körüli kanadai tök lett az áldozat.
 A tököket megmostam, kettévágtam és forró sütőben illatosra-édesre sütöttem őket. A kikapart tökbelsőt egy nagy fazékban összerotyogtattam fél kiló cukorral és egy lédús citrom levével (a mennyiségeket azonban mindenki a saját ízlése szerint változtathatja). Nem szívesen, de a biztonság kedvéért tettem bele picike Na-benzoátot, majd üvegekbe töltöttem és a fejükre állítva 2 napra dunsztba tettem őket.

2007. október 8., hétfő

Indiai currys leves

A magyar ember asztalán minden vasárnap ott gőzölög a finom húsleves. Betegeskedjen, lábadozzon valaki, vagy éppen a frissen szült asszonyt felerősítésén fáradozzanak a nagymamák -mi mással táplálhatnák, mint húslevessel: gyengének a leve, gyerekágyasnak egy kis galambhusi belőle.... 
 Apukám számára is a vasárnapi húsleves a hét kulináris csúcspontja. A szó szoros értelmében púpozott tányérral eszi, közepén hatalmas tésztakupaccal, és aznap húsleves a főétel és a desszert is, nem enne semmi mást.
 És bár mi is nagyon szeretjük, a nagy kedvenc, a "gyógyító leves" szerepét az én családomban ettől az ősi étektől valami teljesen szokatlan bitorolta el. A párom ha beteg, megkínozta a fogorvos vagy műtéten esett át, alig várja, hogy ezzel ápolgassam. A gyerekek pedig kivétel nélkül imádják a sok-sok mazsoláért. Íme:



Indiai currys leves

2 kis fej hagymát apróra kockázok, olajon megdinsztelem, majd rádobok két apróra csíkozott csirkemellet. Amikor a mell kifehéredett, hozzáadok négy nem túl hosszú hasábokra vágott krumplit és 2 felcsíkozott pritaminpaprikát (vagy piros húsú amerikai paprikát), és egy kicsit összerottyantom. Mielőtt a csirke levet kezdene ereszteni, egy evőkanál liszttel meghintem és összepirítom, majd bőven megszórom curryvel (én a gyerekek miatt az általam gyenge íze miatt egyébként nem kedvelt Kotányi currytből rakok bele fél tasakkal és egy kávéskanállal a lágyabb ízű Madras curryből, hogy azért egy kis igazi curry-íz is legyen benne), majd felöntöm vízzel. Dobok hozzá fél húsleveskockát is, a sózást pedig odafigyeléssel végzem, mert a curry sós! 20 perc főzés után hozzáadok 20 dkg mazsolát is -horribilis adag, tudom, de a gyerekek miatt, meg hát magam miatt is.... További negyed óra után öntök még hozzá 2 dl tejszínt, összerotyogtatom és kész!
Nyami!
 És ha úgy tűnt, indiainak titulált leves létére nincs benne túl sok fűszer, ez bizony így van. Ám a hozzávalók olyan kellemes lágy ízt adnak neki, hogy kár lenne erről a fűszerekre terelni a figyelmet -legalábbis így érzem én.

2007. október 2., kedd

Szilvás pitetorta

A szilva egyszerűen nem hagyott nyugodni. Ettük nyersen minden mennyiségben, de annyira szerettem volna sütni-főzni is belőle, hiszen olyan hálás alapanyag, ám valahogy csak nem jutottam el odáig. Végül aztán amikor észrevettem, hogy van a spájzomban egy "jajmindjártrámromlik" csomag darált mogyoróbél, gondoltam, ezt már ha törik, ha szakad, szilvával házasítom. Mogyorós-szilvás pitetortára vágytam, fényes gőzölt tojáshabbal a tetején.
 Elég sok évnyi buzgó főzőcskézés eredményeként egyre kevesebb ételt rontok el tapasztalatlanságból. Annál többet viszont a krónikus időhiány miatt -iszonyúan zavar ugyanis, ha úgy érzem, nem tudok elég időt a gyerekeknek szánni, ezért hajlamos vagyok az összes házimunkát egyszerre végezni, ami az odafigyelést igénylő étkeknek nem mindig tesz jót.
 Addig minden tökéletesen ment, amíg a pite tetején a sok-sok szilvával és mogyoróval a sütőbe került, a víz is szépen gőzölgött már a tojáshabhoz. Időközben apósom is megérkezett, így történt, hogy már nem csak a kezem és az agyam járt háromfelé, hanem a szám is beindult. (Így már tényleg veszélyes!) Vertem közben a habot buzgón, majd rádobtam a gőzre -1 perc alatt tökéletes túróvá vált. Nem vártam meg ugyanis, míg rendesen kiverődik, hanem félkészen kezdtem a gőzöléshez, amit nagyon nem szeretett.
 A torta egyébként fantasztikusan finom volt így is. Rásütöttem pár pom-pomot a habtrutymóból, hátha mégis ehetőnek bizonyul -ezt kár volt. Viszont a pitetészta maga volt a tökély -nálam mostantól ez lesz a pite-alaprecept-, és a lédús szilva a ropogósra sült mogyoróval -nyami. Nekem mégis annyira hiányzott róla a roppanós hab, mert így álmodtam meg. És a gyerekeknek is, mert enélkül az ő ízlésüknek kicsit savanykásra sikeredett a sok szilvától.



Szilvás pitetorta

 30 dkg lisztből, 12 dkg vajból, 10 dkg porcukorból 2 tojássárgájával és 1 evőkanál rummal omlós tésztát gyúrtam. Fél óra pihentetés után kibéleltem vele egy piteformát, amit cukros-fahéjas mogyoróval bőségesen megszórtam, egy teáskanál liszttel is meghintettem a kisülő szilvalé miatt, majd megpakoltam szűk kilónyi negyedelt szilvával. Erre aztán bőségesen szórtam ismét a cukros mogyoróból (összesen kb. 15-20 dkg darált mogyorót használtam fel), és betettem a sütőbe. 190 fokos sütőben kb. 45 perc alatt elkészül.
 És ha bárki hozzám hasonlóan habozni vágyik: 6 tojás fehérjét kőkeményre verjük, cukrot mindenki ízlés szerinti mennyiségben tegyen bele, majd gőz fölött addig verjük tovább, amíg szép fényes nem lesz. Néhány perccel a sütés vége előtt a tortára simítjuk, és roppanósra sütjük.



 Tipp: A tojásfehérje fagyasztható! Nálam kis bögrékben ott várakozik minden kimaradt tojásfehérje a fagyasztóban, mióta ezt tudom, sokkal gyakrabban készül nálunk pl. püspökkenyér vagy habos sütik.

2007. szeptember 26., szerda

Folytatódik a gyorsulási verseny!

Olyan nincs, hogy csirkemell ne lakjon a fagyasztóban. Mert ha valamiből pikk-pakk finomat lehet összedobni, mégpedig az elrontás különösebb veszélye nélkül, az ő. És bár családunk hadvezére inkább a férfiasabb húsokkal ápol baráti kapcsolatot -ha Ő vásárolna, biztosan csak csodás marhafelsálak, méretes sertéscsülkök és vaskos tarjaszeletek birtokolnák a pipicici helyét, vagy ha már mindenképp szárnyas, akkor csakis kacsaszárnytő-, azt mégis belátja, hogy jobb, ha folyamatos időzavarral küszködő neje csirkemellet tesz Elé, mint mondjuk egy kis főzeléket vagy tésztafélét.


Krémsajtos csirkemell

Két csirkemellfilét felcsíkozok, tűzforró olajra dobok és fehéredésig pirítom. Ekkor megszórom egy teáskanálnyi liszttel és összepirítom, majd felöntöm 2 dl tejszínnel, és ha az átlangyosodott, hozzáöntök egy tubus (100 gramm) krémsajtot is. Sózom, borsozom és jó sűrűre rotyogtatom a szószt -nem szabad magára hagyni, mert a krémsajt szeret bensőséges kapcsolatba lépni az edény aljával! Én ezúttal semmi más fűszert nem adtam hozzá, csak egy kevéslestyánt. De ezernyi variáció lehetséges, zöldfűszerekkel, zöldségekkel, gyümölcsökkel, sőt a herkentyűtől a citromig bármivel kombinálható, ennek már igazán csak a képzelet szab határt. Jázmin rizzsel tálaltam.

2007. szeptember 25., kedd

Már nem csíp!

Évekkel ezelőtt történt, hogy egy nagyon jó barátunk vendégeskedett nálunk. Valóban JÓ barátról van szó, nem afféle vigyorgunk egymásra kapcsolatról, így aztán nem restellte szegénykém bevallani, hogy elfogta a pánik, amikor megtudta, hogy olyan levest szándékozunk Neki szervírozni ebédre, ami jóformán másból sem készült, csak hagymából. Nem kevés hősiességgel mégiscsak rávette magát a kóstolásra. Ahhoz már nem volt szükség különösebb hősiességre, hogy az első néhány kanalat emberes adag kövesse. A hab a tortán mégiscsak az volt, amikor szenteste előtti napon megcsörrent a telefon: nem mondanánk el gyorsan a receptet, mert annyira ízlett, hogy újdonsült asszonykájával úgy gondolták, ez vezetné be a karácsonyi vacsorát...
 Nem olvastam még két egyforma hagymaleves-receptet. Az enyém annyira egyszerű, hogy inkább már puritánnak mondanám. Annyira szeretjük így, hogy nem volt szívem kísérletezni másfajtával. Persze azért ha valaki meghív egy kóstolóra az Ő hagymaleveséből, szívesen elfogadom!



Hagymaleves

 8 nagy fej vöröshagymát meszabadítok a héjától, kettévágom és felszeletelem őket -lényegében a végeredmény egy hatalmas kupac "hagymafélkör". Olajon addig párolom, míg nagyjából felére esik össze, vagyis nem túl puhára. Ekkor megszórom egy púpozott evőkanálnyi liszttel, összepirítom, és felengedem: ha van a fagyasztóban húsleves, akkor felesben ezzel és vízzel, majd utánasózom, ha nincs -nyilván ez a gyakoribb-, akkor vízzel öntöm föl, és úgy használom a leveskockát, hogy literenként teszek hozzá felet (vagyis a használati utasításban megadott mennyiség negyedét), és utánasózom. Lényeg, hogy a leveskocka íze semmiképp ne ütközzön ki belőle, szinte csak jelképesen van benne. Szinte csak néhány perc főzés kell neki, mire a hagyma megpuhul. Ekkor felöntöm 2 dl tejszínnel, frissen őrölt borssal és szerecsendióval fűszerezem és összerotyogtatom.
 Tűzforrón kerüljön a tányérokba, a párom parmezánnal, mi a gyerkőcökkel inkább emmentáli jellegű reszelt sajttal szeretjük. Ha ilyen csodálatos cipóba kerül, akkor nem érdemes nagyon küzdeni második fogással, mert lényegében jóllakik vele az ember -mi ezért inkább pőrén fogyasztjuk.

2007. szeptember 20., csütörtök

Őszi sütikedvenc: Csokoládés körtetorta


Azt hiszem, mi családilag egy véleményen vagyunk afelől, hogy a vilmoskörte a legcsodálatosabb őszi gyümölcs. Édes, zamatos, puha -a gyerkőcök nem szenvedélyes gyümölcsevők, de a vilmos mindig jöhet.
 Pár héttel ezelőtt csak kőkemény darabok voltak a zöldségesben, bíztatott persze az eladó, hogy hamar beérik, de csak úgy fanyalogva, "jobb híján" vettem meg. És csodák csodája, másnapra már puha volt! Így aztán azóta inkább a kemények közül szemezgetek, hiszen az nem törik össze, mire hazaérek vele, és nem is kásásodik meg, ha véletlenül 1-2 nappal tovább áll.

 A vilmoskörte az alapanyaga a párom kedvenc süteményének is, amit mindenkinek jó szívvel ajánlok. Hajszálvékony tortácska, ám meglepően kiadós!



Csokoládés körtetorta

 A linzertésztához 125 gramm lisztet 80 gramm vajjal elmorzsolunk, majd 70 gramm cukorral, 40 gramm kakaóporral és 1 tojássárgájával tésztává gyúrunk. Fóliába csomagolva fél órát hűtőben pihentetjük, majd kibélelünk vele egy kivajazott piteformát. Bekenjük vékonyan lekvárral -más-más hatást érünk el narancs-, barack- vagy piros bogyósgyümilekvárral, én messzemenően a legutóbbit preferálom-, vékonyan meghintjük liszttel, hogy a bőségesen kiengedett körtelét összefogja, majd legyezőszerűen beborítjuk 3 vékonyan felszeletelt vilmoskörtével. Egy evőkanál cukorral megszórjuk a tetejét és 45 percre bedugjuk a 175 fokos sütőbe. Ha megsült, 50 gramm felolvasztott finom keserűcsokoládéval locsoljuk meg.
 Mivel a tészta kiválóan viseli a fagyasztást, én ilyen pici adaggal nem kezdek el pepecselni, legalább a négyszeresét gyúrom be, és amikor megkívánjuk, előkapom. 
 És ami még nagyon fontos: csakis lédús körtéből finom!

2007. szeptember 17., hétfő

Én is!

Csatlakoznom kell a tömeghez! Merthogy a muffin-formában sütött sonkás-sajtos tojás szemmel láthatóan tarolt, aki csak blogol, ezt vacsorázza mostanság. Mi is megkóstoltuk egy héttel ezelőtt és visszatérő vendég lesz nálunk, az biztos!

 Én Gránátalmánál akadtam rá és szerettem bele, épp csak annyit változtattam, hogy párom kérésére a formák egy részét sonka helyett bacon-szeletekkel béleltem ki. A receptet és sok-sok gyönyörű képet róla megtaláljátok Gránátalma konyhájában.


Na jó, volt azért egyetlenegy dolog, amit nem szerettem benne. Kimosni utána a muffinsütőt.

2007. szeptember 15., szombat

Gyorsan, gyorsan, gyorsan! 2.rész

Folytatom a turbógyors étkek sorát.



Mivel a mai szépséges langyos szombati napot arra szántuk, hogy vonatozzunk egy hatalmasat a Vasúttörténeti Parkban, olyan étket kellett kitalálnom, ami szinte magától elkészül -épp csak egy picit segített be a fólia levevésével anyósom, aki épp a tőlünk pár házzal odébb lakó sógornőm egyhetes Szonja babáját tutujgatta friss anyukástul. Így aztán nem volt más dolgom, mint reggel összedobni, majd a mama betette a sütőbe, ki is vette, és mire hazaértünk a kirándulásból, már ugorhattunk is rá.
 Alapanyagnak pedig adva volt grillezés céljából bepácolva lefagyasztott sertéstarja, amit jó idő híján aligha fogunk már a grillrácson látni.
 Alapjáraton a szabadtűzön sütést kivéve nem ápolok jó kapcsolatot a tarjával, valahogy nem áll közel a szívemhez, nincsenek bevált tarjás receptjeim sem, így egy újat próbáltam ki, amit valamikor egy főzőcskézős fórumról töltöttem le -a recept nevében ott van a szerzőé is. Érdekes volt benne, hogy olyan rakott étel, ahol a husi került alulra -tarja esetében ez nem hangzott rosszul, hiszen ha felül van, tuti kiszárad. És bár maga a recept amolyan mindentbele, nem pedig az ízek kifinomult harmóniájára alapoz, mégis nagyon jóízű volt a végeredmény, biztosan nem utóljára készítettem.



Rakott husi Hajni módra

 Egy nagy tepsit vékonyan beolajozunk és egy sorban befedjük ízlés szerint fűszerezett sertéstarjával. Erre pár fej hagymát rászeletelünk, a hagymarétegre pedig finom kolbászkarikákat szórunk. Ezután jöhet 2-3 sor vékonyan felkarikázott krumpli, sóval, borssal, paprikával fűszerezve, a rétegek közt fokhagymával is megszórva, majd 2-3 szem szép nagy paradicsom és paprika rákarikázva. Erre 4 deci tejfölt locsoltam és letakarva betekerült a 190 fokos sütőbe -2 órára, mert a husi vastag volt, és ajánlom is a grillvastagságot, mert nagyon klassz volt így. Ezután lekerült a fólia, a tetejére 20 deka reszelt sajt dukált, és pirosodásig -kb. fél óráig- sült tovább.